Mindig féltem, hogy hibázom, hogy rosszul döntök, hogy utóbb a döntéseimről  kiderül majd, hogy a lehető legrosszabbak voltak,  vagy akár évek múltán rádöbbenek , hogy a legnagyobb ostobaságot követtem el amit csak lehetett.

Féltem elesni, féltem mozdulni és igen, nagyon féltem minden változástól és legfőképpen a döntések meghozatalától.  Hosszú évekkel ezelőtt merev voltam és hajlíthatatlan és a félelmeim megbénítottak. Nem engedtem meg magamnak azt, hogy zsákutcába kerüljek, hogy kóboroljak, hogy rátaláljak azokra a képességeimre amelyek segítségével megtalálom a kiutat. A tökéletességet kerestem és azt hajtogattam folyton: nem hibázhatok mert akkor elbukok.

Mindig az törik el ami nem tud meghajolni. Én eltörtem.
Mindig az rogy térdre akiben nincs kellő alázat. Én térdre rogytam.

Aki már élt át töréseket és volt már lent a térde és imára kulcsolt kézzel kérte már a Teremtőt  átvergődött és átsírt  éjszakák után és kiáltotta már az ég felé nézve azt, hogy segíts Istenem rálátnom, megértenem, túlélnem és felállnom – az tudja miről beszélek.

Mostanra már megtanultam, hogy nem létezik jó vagy rossz választás, csak választás van és az összes döntésünk ,  bolyongásunk  és  tévelygésünk nem hiábavalóság, hanem egy tanulási folyamat része.

Szabad hibázni és szabad elesni! Ha hibázol és elesel akkor legalább már elindultál és nem egy helyben állsz mereven és rendíthetetlenül.

Mindig lesznek helyzetek, emberek, történések amelyek elbizonytalanítanak majd, a kérdés, hogy hagyod-e, hogy lebénulsz-e ettől, vagy elindulsz egy más irányba, kimozdulsz-e és megengeded-e magadnak a szabadságot.

Kérdés az is, hogy mennyire tudsz megértő és elfogadó lenni saját magaddal. Mennyire tudod megbocsájtani magadnak azt, hogy nem most és nem azonnal vagy képes erre vagy arra és azt is, hogy nem tudod tökéletesen.

Meg tudod e fogni a saját kezedet és felsegíteni magadat és tudsz-e akkor is elfogadó lenni magaddal ha már sokadszorra is „eltévedsz” azon az úton. Tudsz e ahelyett, hogy önmagadat bántanád és hibáztatnád, egész egyszerűen csak mosolyogni és annyit mondani magadnak: rendben van , nem baj ha megint itt vagy, egészen biztos oka van most ennek. Én bízom benned és elfogadlak akkor is ha újra és újra elesel és tudom, hogy fel fogsz állni és gazdagabb leszel majd megannyi tapasztalással, magadról, a világról az életről.

Tudsz e empátiával és elfogadással nézni a melletted bukdácsolóra és nem belerúgni, hibáztatni és kritizálni, továbbmenni, hanem akár felsegíteni őt ha megkér erre? Tudod-e az ő bukásaiban meglátni a saját magadét és szeretettel tekinteni rá? Tudsz-e részvéttel nézni az ő tanulási folyamatára.

Merj változni! Merj nevetni! Merj örülni! Merj hibázni! Merj dönteni! Merj szeretni! Merj változtatni! Merj szabadnak lenni! Merj boldognak lenni! Merj szerelmesnek lenni! Merj merni!