„Ha megtanulnánk azt, hogy csak határokkal lehet határtalanul szeretni, akkor nem kevernénk össze a törődést az irányítással, a kötődést a birtoklással, a kapcsolatot az önfeladással.”

Ahhoz, hogy határtalanul megéld a szerelmet, előbb ki kell tárnod a szívedet és totálisan odaadni magadat. Mert enélkül nem megy, önátadás nélkül csak sekélyes próbálkozás minden intim kapcsolat.

Nem lehet határtalanul megélni a szerelem érzését úgy, hogy közben rettegsz, hogy tele vagy félelemmel, hogy menekülsz, hogy nem mered elmondani mi is az, amit érzel, hogy nem mered megosztani a másik féllel az érzéseidet, a gondolataidat, a szükségletedet vagy a félelmeidet.

Mindannyian biztonságra vágyunk a szerelemben. Elég nagy a kettősség ebben, hisz a szerelemben pont a határtalanságot, a szárnyalást és a spontaneitást szeretnénk megélni, de ezt csak úgy tudjuk felhőtlenül, ha közben biztonságban érezzük magunkat és bizony gyakran várjuk azt, hogy ezt a másik fél adja meg nekünk.

Persze itt most lehetne azt mondani, hogy a biztonság belül van és ezt ne a másiktól várjuk. Ez igaz, de nagyon kevés az az ember, akinek olyan erős a biztonságérzete és mély az ősbizalma, hogy egy olyan intenzív erős érzelem, mint a szerelem, meg nem ingatná. Persze itt lehet, azt mondani, hogy akkor bizony dolgozni kell magunkon. Persze, hogy kell, ez nem vita tárgya, de mi van akkor, ha még nincs kidolgozva az adott terület és akkor üt be ez a mindent elsöprő hatalmas érzelem.
Nem mondhatjuk azt ilyenkor, hogy bocsi, de még kb. 2 év önmunkára szükségem van, addig várakozzál légy szíves. 🙂

Ezért hát ahhoz, hogy biztonságban érezzük magunkat, az kell, hogy egészséges határokat állítsunk fel egy kapcsolatban.
Egy szerelemben ez a legfontosabb, de minden bizonnyal a legnehezebb feladat is.
Nehezen tudja az elme is befogadni ezt a kettősséget! Határtalanságot szeretnék megélni, miközben határokat állítok! 🙂

Sajnos sokaknak a határok felállítása a szakítással vagy a válással kezdődik. Mivel nem tudnak határokat állítani, rengeteg félelem jelenik meg.
El kell szakadni ahhoz, hogy biztonságban érezzem magamat! – mondogatják.

Saját megtapasztalásból mondom, hogy már a kapcsolat elején, amikor a nagy érzelmek jelen vannak, szükséges a határok felállítása, pont azért, hogy a megjelenő félelmeket feloldjuk. Ha szeretjük egymást, akkor nem szabad hagyni, hogy ez a félelem eluralkodjon és közénk álljon.

Támogatni kell egymást! Támogatást adni és támogatást kapni! Segíteni egymásnak!

Épp, hogy a határok felállításával tudunk tartósan közel maradni egymáshoz és megélni a határtalanság csodálatos érzését.

El kell fogadnunk a különbözőségeket és tiszteletben tartani a társunk másságát. Tudnunk kell, hogy meddig mehetünk el a másikkal és ő meddig mehet el velünk. Lényeges ehhez, hogy tisztában legyünk a saját én határainkkal, hisz hogyan tudnánk felállítani, ha magunk sem látunk rá.

Mindennél fontosabb, hogy önmagad tudj maradni egy kapcsolatban, hogy tudd a határaidat, hol húzódnak. Tudj kommunikálni az érzelmeidről, a gondolataidról, tudj nemet mondani, ha éppen arra van szükség és ezt úgy tudd megtenni, hogy a másik teljes elfogadását élvezed és legyen ott a te elfogadásod is felé.

Abban hiszek, hogy úgy tudunk határokat állítani egy kapcsolatban, ha tisztában vagyunk a saját én határainkkal és azt elfogadjuk és tiszteletben tartjuk és tiszteletben tartatjuk.

A határállítás alapszabálya:

Jogom van az érzéseimhez, a gondolataimhoz, a hitemhez, a fizikai testemhez. Senki nem mondhatja meg nekem azt, hogy mit kellene éreznem és gondolnom vagy miben kellene hinnem. Senki nem jöhet közel a testemhez, csak az, akinek én erre engedélyt adok és csakis akkor, amikor én akarom.

Egy intim, szeretetteljes, szerelmes párkapcsolat nagyrészt a határállítás és a határtalanság kettősségén múlik. Ha ez megvan, akkor fenttartható az intimitás, fenttartható a kapcsolat és nem csak 1-2 évig, hanem akár sokkal tovább.

Szilasi Andi