Határokon belül

Úgy tűnik most ez a határtéma van nagyon előtérbe, szinte minden barátomnál, tanítványomnál, ismerősömnél és saját magamnál is ez a legfontosabb mostanság! Valahogy itt van a levegőben és mintha ez most úgy globálisan jelen lenne és megoldásra vár. Az elmúlt hetekben minden terápiám /egyéni ill. csoport/ fő témája ez volt. Itt az ideje, hogy írjak erről pár gondolatot, amivel talán rá tudok világítani és tudok segíteni.

Mik azok a határok? Miért kellenek és mire jók?

Egészséges határaink védenek bennünket. Ezeket a határokat mi állítjuk fel még pedig azzal, hogy teljes bizonyossággal tudjuk, hogy van jogunk azt érezni amit érzünk, van jogunk azt gondolni amit gondolunk és jogunkban áll abban hinni amiben hiszünk, valamint olyan közel engedhetünk másokat magunkhoz amennyire mi szeretnénk.

Figyelem! A határok nem azonosak azokkal a falakkal amiket azért építünk, hogy elszigeteljük magunkat. Ezeket a falakat a félelmeink húzatják fel velünk és szinte láthatatlanul börtönünkké is válnak. Ha arra eszmélünk, hogy magányosan ülünk az elefántcsont tornyunkban és szinte alig van kapcsolódásunk kifelé vagy a kapcsolataink többségét a félelem és a bizalmatlanság mérgezi meg, akkor biztosak lehetünk, hogy nincsenek határaink, soha nem tanították meg nekünk, hogy hogyan építsük fel azokat, soha nem tapasztalhattuk meg azoknak a létezését vagy gyermekként nagyon súlyosan megsértették azokat.

Ha tudunk kapcsolódni de azt éljük meg, hogy egy kapcsolatban megszűnünk létezni, feladjuk önmagunkat és már azt sem tudjuk hol kezdődünk és hol végződünk, akkor a helyzet ugyanaz. Nincsenek határaink.

Ha gyermekkorunkban megmondták nekünk,hogy mit kell éreznünk, gondolnunk, vagy miben kell hinnünk, mennyire közelre vagy távolra kell mennünk ahhoz, hogy szeretve legyünk, akkor egészen biztos, hogy nincsenek egészséges határaink.

Ha folyamatosan azzal szembesülünk,hogy elárulnak, becsapnak, manipulálnak és cserben hagynak bennünket, vagy sokszor olvassák a fejünkre, hogy mi teszünk ilyet a másikkal, akkor ahelyett, hogy a másikat hibáztatnánk gondolkodjunk el és lássunk rá arra, hogy miért van ez így. Miért van az, hogy állandóan ismétlődnek ezek a dolgok. Mielőtt kimondanánk azt a mondatot, hogy ez a világ ilyen, vizsgáljuk meg inkább azt, hogy felállítottuk-e a határainkat és tiszteletbe tartjuk-e a másokét.
Aki nincs tisztába a saját határaival az a másikéra sem fog rálátni.

Ez a téma rendkívül sokrétű és nagyon izgalmas. Szeretném fojtatni a boncolgatását és az elemzését, mert sokakat érint. Rendkívül kitartó és tudatos munkával feloldhatóak a határ állítással kapcsolatos problémák és ezzel minőségileg számottevően változhat az életünk.

Íme egy nagyon egyszerű és szinte hétköznapi példa a fel nem állított határokról.

Az alkoholbeteg Péternek minden esete elmondja a felesége amikor erősen ittasan hazatér a kocsmából: tönkreteszed a családunkat, részeg disznó vagy, tönkre tetted az életemet, minden miattad van, mert nincs önuralmad, akaraterőd! El foglak hagyni és nem láthatod többé a gyermekeidet! Stb stb.

Kati a feleség nem rendelkezik határokkal. Fenyegetőzik, hibáztat és erős önsajnálatban van, ahogy a tönkre tett életéről beszél.

Ha azonban ez a fenyegetés üres és nem valósul meg belőle semmi akkor a feleség szavai feleslegesek, pusztába kiáltott szó csupán és nem is veszi komolyan Péter! Ha ez rendszeresen ismétlődik, akkor még kevésbé lesz hiteles. Az is lehet, hogy ez az állapot évtizedekig fent fog állni és nagy valószínűséggel nem lesz jó kimenetele. .

Hogyan lehet ezt megfordítani? Nyilván két függő emberről beszélünk, hisz Péter az alkoholtól függ a felesége Kati pedig a mártíromságtól. A határtalanság szorosan kapcsolódik a függőséggel.

Megfordítani ezért ezt a helyzetet az egészséges határok felállításával lehetséges.

A feleség tisztán és világosan megfogalmazza azt amit érez a férje állapotával kapcsolatban, kifejezi az érzéseit és a gondolatait azt, hogy mire van szüksége a férjétől , majd meghozza a döntését és egészen addig amíg komoly változás nem történik tartja is ezt! Nem lágyul meg a szíve, nem tesz engedményeket, hanem határozottan tartja ezt.

Kati:

Péter, számomra félelmetes és fájdalmas minden áldott nap így látnom téged! Szeretnék normális életet élni, közösen megvacsorázni, közösen tervezni az életünket és megvalósítani a céljainkat melyeket együtt tűzünk ki. Ennek érdekében hoztam egy döntést! Ha az elkövetkezendő napokban nem látok változást akkor el fogok menni és nem jövök vissza addig amíg nem kezelteted magadat!

Ez az utóbbi felnőtt és felelősség teljes kommunikáció és döntés.

Sokszor egy ilyen döntést meghozni nehéz és fájdalmas ugyan, de még mindig egyszerűbb mint évtizedekig szenvedni egy helyzetben amiből nincs kiút.
Ráadásul egy ilyen döntés a másikat -jelen esetben az alkohol függő férjet- arra kényszeríti, hogy belemenjen végre a lenyomott fájdalmába, a veszteség fájdalmának segítségével , ahelyett, hogy alkohollal kompenzálna.
Egy ilyen erőteljes határállítás nagy változásokat hozhat magával.
Gondoljunk csak bele! Ettől kezdve megszakad egy játszma, felszabadul a kapcsolat a függő kapcsolódási mintáktól és elindulhat akár egy erőteljes gyógyulás is a párkapcsolatban.

Folytatás következik…