A Jó fiúk és a jó lányok – a rossz lányok és rossz fiúk megmentői

A „jó emberek”, hajlamosak arra, hogy a saját bizonytalanságuk miatt olyan partnert válasszanak aki kis vagy nagy csiszolásra szorul.

Minél kevesebb az önszeretet és az önbizalom annál inkább választanak olyan férfit-nőt akivel gond van, aki segítségre, támogatásra van szüksége.

Mivel nem hiszik el, hogy kellenének egy egészséges, önbizalommal teli partnernek ezért inkább „csiszolatlan gyémántot” keresnek.

Hajlamosak olyan partnert választani aki gyermekkorában bántalmazást élt meg vagy szexuális támadás áldozata volt, pénzügyi problémái vagy párkapcsolati nehézségei vannak, esetleg túlsúllyal küszködik vagy depresszív. (ez egyébként rájuk is igaz, mert sérült ember mellé csakis szintén sérült kerülhet)

Aztán szinte láthatatlanul, lent a mélyben elindul egy „megmentő” program.: Majd én megmentelek, segítek, szóljon minden rólad, akkor majd értékeled mennyire fantasztikus vagyok és milyen különleges és egyedül álló!

Aztán nekiállnak csiszolni, de az is lehet, hogy neki esnek kalapáccsal, vagy akár egy hatalmas csákánnyal, hogy megalkossák a saját elképzelésüknek megfelelő partnert.

A jófiú és a jó lány szépen lassan megszűnik létezni, nincsenek határok, most már minden csak a másik emberről szól. Hatalmas energiával, saját magukat feladva vetik bele magukat ebbe a feladatba!

Aztán amikor a „megmentett” kicsit erőre kap, elkezdenek jobban menni a dolgai, a „megmentő” azt éli meg, hogy a másik nem értékeli, már nem is figyel rá annyira, már nem is olyan fontos a másiknak!

Retteg még a gondolától is, hogy teremtménye elhagyja, hisz annyi „munkaórát” áldozott már rá! Mennyi erőfeszítés van már ebben, nehogy más élvezze ennek a gyümölcsét.

Ebben a fázisban a „megmentett” már át van tetőtől-talpig formálva. Új külső megjelenés, talán már le is fogyott, a munkája rendben és a pénzügyei is szépen lassan rendeződnek. Egyre többet van jó kedve és jár el a barátnőkkel moziba, vagy a barátaival sörözni.

Aki csinált már ilyet, az tudja, hogy egy ilyen kapcsolódásnak soha nincs és nem is lehet jó vége.
Legtöbbször úgy távozik a jófiú vagy a jó lány a kapcsolatból, hogy őt hagyják el, miközben kifosztva, megalázva, elhagyatva és megcsalva érzi magát.
Gyakran mondja ezt az elhagyónak: Mindent megtettem érted, feláldoztam magamat és mégis cserben hagytál!

Ismerős ez valakinek? Tudom, hogy csak keveseknek, pedig nagyon sokan csinálják ezt, csak nem ismerik fel és nem látnak rá a saját működésükre.

Gyakran kérdezik meg a hozzájuk közel állóktól:

Hogyan kerülhetett egy ilyen ember az életembe? Miért használt ki engem? Miért tette ezt velem?

Lehetséges válaszok lehetnek erre (hitrendszertől függően):
– minden férfi/nő ilyen
– nem vagyok elég jó
– más nő/férfi biztosan sokkal jobb nálam
– engem mindenki csak kihasznál és bánt
– egy beteg ember áldozata lettem

Minél többször tetted fel már magadnak ezeket a kérdéseket és válaszoltál hasonlóképpen, annál inkább képes ez a sablon beragadni és ismétlődni a végtelenségig.

Ha csak nem látsz rá és nem lépsz a tettek mezejére, mégpedig úgy, hogy másképp kérdezel és megkeresed rá az igaz, valós válaszokat!

Pl:
– miért volt szükségem arra, hogy a partneremmel közösen létrehozzuk ezt a kapcsolatot?
– hogyan engedi nekem ez a kapcsolat, hogy számomra ismerős szerepeket játsszak?
– hogyan segít nekem ez a kapcsolat abban, hogy tudat alatti igényeim kielégüljenek?
– miért hívtam meg ezt az embert az életembe?

A kérdésekre adott őszinte és feltáró válaszok segítségével, megtalálhatod azt a gyermekkori problémát, traumát amely megakadályozza azt, hogy létrehozzál egy valódi, igaz intim párkapcsolatot.

Ha ez a feltárás és a feldolgozás megtörténik, akkor már csak annyi a teendő, hogy felismerd az ismétlődő mintát és mondj rá egy nagy NEM-et.

Minek századszorra is belelépni ugyanabba a cipőbe? Főleg ha feltörte a sarkadat és már szinte alig tudsz lépegetni, csak botorkálsz a fájdalomtól!

Szilasi Andi